Beszélgető társam, a 38-szoros magyar válogatott labdarúgó Kiss László az MLSZ alkalmazottja, valamint a Budapesti Labdarúgó Szövetség keretében a fővárosi Bozsik-program mentora is. Szó esik alább a labdarúgás (és nem a „foci”) valódi szakmai alapjairól. Kiss Lászlónak gyakorlatilag minden mondata után oda lehetne rajzolni egy feltartott mutatóujjat, jelezve, hogy „fontos és megszívlelendő”. Ahogy máskor, most sem vesszük el a Google és a Wiki kenyerét: a pályafutás fontosabb adatait ők tartalmazzák.

- Személyes emlékeim közül hadd emeljek ki indításként hármat. És kérlek, engedd meg a tegező formát, hiszen Vasas-szurkolóként a lelátóról természetesen tegezve buzdítottunk mindenkit. Az első, ami azóta is világrekordnak számít (és furcsa, hogy még nem került bele a Guinness Rekordok hivatalos könyvébe), az El Salvador ellen az 1982-es spanyolországi világbajnokságon (bár jobb lenne, ha átvennénk a FIFA elnevezését, és vagy Világ Kupának, vagy világtornának hívnánk) 7 perc alatt elért mesterhármasod. A második az, hogy a Népstadion kettős bajnoki mérkőzésein rendre kiemelkedő teljesítményt mutattál. Ezek a múlt emlékei, de van egy a közelmúltból is. Meglátogattad a női labdarúgó szezont záró eseményt, a 15 éven aluli leányok bajnoki döntő tornáján az érmekről döntő meccseket, és részt vettél a díjak átadásában is. Az tetszett ott és akkor, hogy nem csupán a megilletődött leánykák nyakába akasztottad a szalagokat, hanem mindenkihez volt több-kevesebb kísérő szavad.

- Menjünk akkor sorban. Ezt a gyors mesterhármast valóban nem múlták felül az azóta eltelt 32 évben (előtte sem), és egyre kisebb az esély, hogy ez megtörténjen. Hogy rekordként nyilvántartsák, az iránt én magam biztos nem fogok szót emelni; és ha már erről van szó, sokkal inkább megérdemelné Pádár Anita, hogy oda kerüljön, a maga megszakítás nélküli tizenhat gólkirálynői címével. A kettős rangadókon tele volt a Népstadion, és engem a sok néző jelenléte mindig feldobott. Ami pedig az U15-ös döntő torna záró rendezvényét illeti, ott váratlanul kaptam a felkérést, és természetesnek éreztem, hogy mondjak egy-két spontán, lélektanilag buzdító szót. [Ide kvánkozik egy későbbi kérdésemre adott válasz: a tervek ellenére, sajnos nem alakul meg idén az U15-ös leány válogatott - a szerk.]

- Kérlek, hogy csak távirati stílusban menjünk azért végig a női futball világában eltöltött éveiden.

- Ami a felnőtt válogatottat illeti, Telek András mellett pályaedzőként kezdtem, de amikor őt menesztették, én sem maradhattam tovább. Azután az U17-nél voltam vezető edző kb. 6 éven keresztül, ahol azt kellett tapasztalnom, hogy az ebből a korosztályból „kiöregedő” hölgyfocisták nagy része elkallódik, mert a felnőtt bajnokságba talán még éretlen. A nemzetközi szereplés még csak biztosított volna, hiszen létezik az U19-es válogatott, viszont nincsen egy áthidaló U19-es vagy U20-as bajnokság.

- Mi a véleményed a „one-man show” jellegű magyar klubmodellről, vagyis hogy egy felnőtt női klubot sok helyen gyakorlatilag egyetlen ember működtet, aki vezető edző, pályaedző, kapusedző, technikai vezető, csapatvezető és talán még gyúró is egy személyben?

- Ez tökéletes nonszensz, bár tudom, hogy sok helyen ez van. A klubokba stábok kellenek! Nagyon fontos volna például egy erőnléti edző a 10-12 évesekhez, hiszen a vázizmokat ebben az életkorban kell felrakni a majdani játékosokra, majd kamaszkorban kell őket kondicionálni. Ezt követően elég már csak karban tartani a megszerzett izomzatot, nem hagyni például, hogy zsírrá alakuljon át.

Hadd térjek el egy kissé a kérdezett témától. Volt egy tervem, csak úgy emlegettem, hogy a Balaton körbefocizása. Nyaranta, a főszezonban tele van mindkét part összes települése külföldi vendégekkel, akiknek, valljuk be, nem túl sok kulturális programot kínálnak a késő délutáni órákra, miközben számos településen megvan a helyi focicsapat jó minőségű pályája. Nagyon jól ide illeszkedhetnének olyan nemzetközi felkészülési meccsek vagy tornák, amelyeken német, osztrák, holland – vagy újabban akár ukrán, orosz – csapatok lennének az ellenfelek: a turisták szívesen megnéznék a saját országuk csapatát, nem sajnálnák a mérsékelt belépődíjat érte.

Egy másik téma: Hasznosnak tartottam, amikor megjelent a Noilabdarugas.hu internetes felület, amelyen bárki megoszthatta a véleményét a szerkesztőkkel. A felület ma is él, a Facebook változata is, de úgy tűnik, hogy a működtetői már kevesebb gondot fordítanak rá. Viszont megjelentek szép számmal további nőifoci-oldalak, ennek hozzá kellene járulnia a népszerűsítéshez, ez azonban a nézőszámokban nem tükröződik.

- Mi lehet eredményes megoldás az utánpótlás területén?

- Hadd mondjam el egy ausztriai tapasztalatomat. A Sankt Pölten-i szakágvezető meghívott egyszer az utánpótlás korosztályok tartományi döntőjére, ahol bemutatta a játékos-megfigyelők sorát. A feladatuk a kiemelkedő tehetségű fiatal labdarúgók felismerése és egy speciális képzési formával való megismertetése volt. Ennek az a lényege, hogy évadonként a 14-18 éves korosztályokból maximum 50 leányt meghívnak egy speciális edzőtáborba, ahol részletesebben feltárják a játékos-megfigyelők első benyomása során szerzett ismereteket. Nem minden évben jön össze az 50, egyszerűen azért, mert vannak jobb és vannak rosszabb évjáratok. Ha a számuk jelentősen elmarad a maximumtól, akkor legfeljebb kevesebb edzőt adnak melléjük.

A kiválasztás lényege az, hogy felmérést végeznek az általános (elemi) iskola nyolcadikosai között a tanév fele környékén, majd részletesen beszélnek a szülőkkel. Ha a kislánynak másik településre kell költöznie, akkor nem kell kollégiumban laknia: e célra befogadó szülők állnak rendelkezésre. Ha eléri a továbbtanulási határt, akkor segítik az érettségiig, vagy segítenek kiválasztani a megfelelő szakmai képzési utat. Minden lépéshez szükséges a szülők beleegyezése. Ezzel a projekttel egységes és folyamatos odafigyelést kapnak, és az összes osztrák tartományban ezt az utat követik, csak éppen tartományonként eltérő (lehet) a korosztályonkénti összetétel.

- Akkor befejezésként egy egyre többször felmerülő kérdés: mit gondolsz arról a tapasztalati tényről, hogy azok a lányok és nők, akik viszonylag hosszú időn keresztül játszottak vegyes (fiú-lány) csapatban, szembetűnően jobb minőséget nyújtanak a többieknél?

- Akkor van értelme egy lánynak a fiúk között focizni, ha már eleve láthatóan jobb képességű a vele egykorú társainál. Ha nem így van, akkor a fiúk egyszerűen nem fogadják el őt, és minden eszközzel nehezítik az előre jutását. Ha azonban sikerül meggyőznie őket, akkor szívesen befogadják, hiszen a csapatot erősíti is, színesíti is, ráadásul, amint tudjuk, működnek a nemek közötti különleges viszonyok is.

- Bocsánat, de van még valami. A FIFA hivatalos játékszabály leírásának elején van egy olyan megengedő kitétel, hogy a tagszövetségek bizonyos esetekben (fiatalok, nők, idősek, …) megengedhet eltérő pályaméretet, kapuméretet, játékidőt, felszerelést, időtartamot, stb. Volna ennek értelme a női labdarúgás területén?

- Korábban talán lehetett volna, de az idő túlhaladt ezen. A nemzetközi porondon való helytállás érdekében alkalmazkodni kell a meggyökeresedett szabályokhoz: minden éppen ugyanolyan, mint a férfi futballban. Vagy … talán mégsem minden …

- Köszönöm a beszélgetést.