Tegnap az MTK Hungária - Ferencváros rangadó ezen a szinten szokatlanul és örömtelien nagy látogatottságnak örvendett. Emlékszem még az MTK szezonbeli első, pályaválasztóként lejátszott meccsére: azt követően nagyon sok szurkolói észrevétel érkezett a lesújtóan rossz körülményekről. Ezeket részben megszívlelve, a második hazai mérkőzés előtt a klub sok előre mutató változtatást eszközölt: a kapukra új hálók kerültek, a bozóttal benőtt nézőtéri üléseket letakarították, mobil illemhelyet állítottak fel, amelyet a nézők is használhattak, áthozták a kispadokat a nézőtér elé és tető volt felettük.

Mostanra mindez szépen visszarendeződött, legfeljebb a bozótnak még nem sikerült annyira ellepnie a rozsdás, balesetveszélyes szurkolói padokat, mint a több hónapos nyári szünet alatt. Abban viszont semmi nem változott, hogy a játékosok az öltözőből a játéktér felé haladva, majd a visszaúton is kénytelenek a nézőkkel vegyülve megtenni a jó kétszáz méteres utat. Ennek az útnak az utolsó, a villamospálya dombjáról a játéktérhrz levezető szakasza külön is méltó az említésre, sőt: a képi bemutatásra. Itt közlekednek nézők, játékosok, játékvezetők, hivatalos ellenőrök, MLSZ-funkcionáriusok. Nyilván a pályaminősítő szakemberek sem választhatnak más utat, amikor a szezon előtt eleget tesznek hivatásuk követelményeinek...