Ezúttal nem interjút olvashat a Nyájas Olvasó, csupán egy szerzői eszmefuttatást a közönségkapcsolatok (elterjedt rövidítéssel: PR) trükkös világából, természetesen a magyarországi nagypályás felnőtt női labdarúgás világára vonatkoztatva.

Amint egy, a szakmáját értő informatikushoz illik, specifikáljuk először a műveletsorban részt vevő operandusokat. Jelöljük őket rendre O1, O2, … , Oi,… On módon. És most soroljuk fel őket egyenként:

• legyen O1 a Szolnoki MÁV másodosztályú felnőtt női labdarúgó csapata,
• legyen O2 az MTK Hungária FC első osztályú felnőtt női labdarúgó csapata,
• legyen O3 a Stadler Trains nevű, Németországban üzemelő, vasúti kocsikat gyártó nemzetközi multicég, és
• legyen O4 az előbbinek a magyarországi leányvállalata, a szolnoki székhelyű Stadler Rails, amely az egykori vasúti járműjavító aktualizált verziója.

A további operandus-jelöléseket tartsuk fenn olyan tényezők számára, mint például a magyar felnőtt női nagypályás bajnokság, az UEFA női Bajnokok Ligája, a szurkolók halmaza, a Magyar Labdarúgó Szövetség … és hasonlók.

A felsoroltak között igen érdekes kölcsönös összefüggések vannak, ilyen például az O1 és O4 közötti összefüggés: a Szolnoki MÁV női nagypályás labdarúgó csapatának a névszponzora az O4 üzleti vállalkozás. Ugyanakkor az O2-vel jelölt MTK Hungária FC-t is támogatja jelentős anyagi eszközökkel, és a magyarországi felelős vezetője rendre elismerését fejezi ki, ha a csapat jó eredményeket ér el bizonyos sportrendezvényeken. Dunai Zoltán úr többször is kifejezte meggyőződését, hogy a látványsport területén működő egyesület csak akkor érhet el tartós sikereket és fejlődést, ha nagyjából ugyanazoknak a kritériumoknak képes megfelelni, mint egy jól menő üzleti vállalkozás.

És itt húzódnak össze kérdőjellé a homlokomra felszaladt ráncok. Az MTK Hungária FC nagypályás női labdarúgó csapatát sok mindennek nevezhetjük – hatszoros bajnoknak, kétszeres kupagyőztesnek, az UEFA Bajnokok Ligájában a főtáblára jutást nagy bizonyossággal elérő nemzetközi kupacsapatnak – egynek azonban biztosan nem: a 21-edik század kihívásainak megfelelő módon vezetett sportegyesületi szakágnak. Már a klubon belüli besorolása is nevetséges: a fiú utánpótláshoz sorolódik, és emiatt a felelős vezetője egy olyan személy, aki a sportkarrierjét valóban utánpótlás fiúcsapatok körében töltötte el, felnőtt női csapat azonban soha nem tartozott alá. Ha még hozzávesszük, hogy az ő elvi főnöke pedig a felnőtt férficsapat vezető edzője – hiszen az utánpótlásban is igyekeznek minden korosztályban a felnőtt csapatra jellemző játékstílust oktatni –, akkor azt tapasztaljuk, hogy a női csapatot felső szinten, ne kerteljünk, két öregember irányítja. Vissza is tükröződik ez a vezetési stíluson: a módszerek nagyjából a múlt évszázad hetvenes éveire emlékeztetnek.

De akkor miért él tovább, sőt nő egyre a támogatás? Az Európa-szerte híres vasúti szerelvénygyártó cég felelős vezetője nem tévedhet ekkorát! Nem is téved. Ha a felnőtt női csapat így is sorozatban bajnok tud lenni, akkor a mezén, a híradásokban, a stadionokban kihelyezett reklámokban szerepel a cég neve, működési területe, és ennyi publicitás elég is lehet új üzleti kapcsolatok létrehozásához, a régebbiek elmélyítéséhez.

Csak futó ötletként merül fel: változna-e bármi is,ha egy adott bajnoki évben más szerezné meg a bajnoki címet? És persze a kisördög: elég erős-e a nemzetközi cég rábeszélő képessége ahhoz, hogy a mérkőzések kimenetelét lényegesen befolyásoló tényezők tekintetében kicsit irányítsa a véletlent? Nyomatékosan rámutatok: kérdésekről, nem állításokról van szó.