A „kakukktojás” szót akkor használják, ha egy N számosságú halmazon belül 1 elem nem rendelkezik azzal a tulajdonsággal, amely a többi N-1 elemre közös. Ebből a szempontból helyes a cím, mert ez a bejegyzés nem egy másik személlyel készített interjú, hanem csupán egy személy szubjektív véleménye. Ugyanakkor a kakukktojás alakja biztosan nem gömbölyű, ebből a szempontból tehát nagyon is illik ide. Na, ebből keveredj ki, filozófus hajlamú Olvasóm!

Hogy a címben szereplő rendezvény egyik mérkőzésének helyszínét ismét módosítják, azon az ember már meg sem lepődik. Ugyanúgy legyint, mint ahogy az MLSZ csak legyint a kétbalkezes intézkedéseit követő összes szurkolói reagálásra. És fogadjunk, hogy még ebből sem vonják le a két kézenfekvő következtetést:

• A nemzetközi tornákat, nagyon indokolt kivételtől eltekintve, Budapesten kell rendezni. Klubszinten is, kedves MTK.
  
  
• Nem kell bamba birka módjára követni a Platini-maffia UEFA összes diktátumát. Ha szankciót alkalmaznának, jogorvoslatot kell kérni. Volna, aki mögé álljon.

Meglesz tehát a „sorsdöntő” mérkőzés, új helyen, még az is lehet, hogy viszonylag sok nézővel. Átmásolom ide a laikus „taktikai utasításaimat” egy másik blogomból:

„Most jönne az a fejtegetés, hogy vajon hogyan kellene játszanunk a győzelem érdekében. Ez már szakmai választ igényelne, egy laikustól ilyet várni kockázatos. De az eddigiek alapján állíthatom, hogy a belga csapat nem többet játszik, mint a tökéletesen betanult sablont, kreatív játékosuk nincsen. És hogyan kell a sablon ellen játszani? Az edzői stáb tudja a választ, én csak közelíteni tudom:

• nagyon türelmesen (pontosan passzolgatni, futtatni a belgákat)
• hátul hibamentesen (beszélni egymással)
• középen, elöl pontosan (semmi kockázat és trükközés)
• elöl kreatívan (a váratlannal nem tudnak mit kezdeni)
• kifogástalan erőnléttel (akinek nincs, ne kerüljön a csapatba)
• a két szervező középpályás 1-1 félidőt játsszon, hajtsa ki magát

Van még egy fontos pont. A belga kapust eddig nem tették próbára, egy átlagos néző nem tudhatja, mi a gyenge pontja. Én azt javasolnám, hogy a két kapusunk ezúttal egymással melegítsen be, a kapusedzőnk pedig figyelje a (két) belga kapus bemelegítését és közölje az észrevételeit a játékosainkkal.”

Ugyanott található az a számolgatás, amely szerint a négy csapat bármelyike továbbjuthat még, a két mérkőzés kimenetelétől függően. Azt írtam ugyan még az első meccsünk után, hogy többet meg se nézek, de most van egy „tippmix-láncom”: csak a helyszínen tudhatom meg, hogy a fenti hat edzői húzásom közül hányat talál majd el a Mester, Turtóczki Sándor (ez persze vicc akar lenni; így sikerült…). A bejegyzés holnap este kiegészül majd még egy zöldbetűs utószóval.

Ígértem ide egy utószót. Láttam a mérkőzést, végig. Óvodás hibák sorozata előzte meg ismét a góljainkat, de nem ez volt a döntő. Ez a selejtezősorozat már jóval a megkezdése előtt eldőlt, mert a szlovénok nem egyes meccsekre kigondolt konkrét taktikai tervekkel, hanem a teljes sorozatra érvényes stratégiával érkeztek. Nem fejtem itt ki, de sikerült minket becsapniuk azzal, hogy első meccsükön megsemmisítő vereséget szenvedtek, tehát gyengének mutatták magukat. Az ellenünk vívott meccsen ráadásul sikerült kiállíttatniuk A (az egyetlen) szervező játékosunkat. A többi már csak logikus következmény. Még így is saját kezünkbe vehettük volna a sorsunkat, ha nem rossz kezdőcsapattal, nem rosszkor végrehajtott rossz cserékkel, a sablontól eltérő helyzetekben nem csak pánikból vagdosódó védőkkel állunk ki. Tanuljunk belőle!