Amint az ebben a cikksorozatban megszokott, nem ismételjük meg az interjúalany „aktív” korszakának adatsorát, hiszen a pályafutás összes állomása megtalálható a megfelelő adatállományokban. Megemlítem azért, hogy Medvegy Judit 1971 és 1979 között, vagyis a magyarországi nagypályás női labdarúgásnak gyakorlatilag a születése és fellendülése éveiben a Femina játékosa volt és további négy éven át játékos-edzőként szolgálta a csapatot.

Ezután a budapesti bajnokságban játszó Csőszer-Kelen SC edzője lett, de hamar elcsábította őt egy valamiképpen más terület: alapítója és elnöke a Csepel-Szigeti Fogyatékosok Sportegyesületének, a CSEFOSZ-nak, amely a Magyar Speciális Olimpiai Szövetség tagszervezete. Gyakorlatilag ez köti le munka-, de szabadidejét is. Judit társalgási szinten beszél angolul és németül.

Juditról írva nem lehet nem megemlíteni a „minifoci” nevű sportágat, amelynek magyarországi elterjesztésében és a sportág rövid virágzásának szakaszában fontos szerepe volt. Ismerkedjünk meg ezzel az ágazattal, lásd itt.

„A magyar eredetű, de bevezetési helye miatt a flamand "minivoetball" szóval jelölt labdajátékot, azaz a minifutballt a magyar származású Gaal Endre találta ki [sajnos, éppen az idén, július 17-én hunyt el Budapesten, megkeseredve amiatt, hogy a kedvenc játéka nem honosodhatott meg, sőt, szerinte ellopták – a szerk.], aki Belgiumban dolgozott, a fiatalok szakfelügyelőjeként. A játék alapja a Magyarországon jól ismert „pulykázás” volt: egy kiskapus játék, ahol "3 szöglet egy tizenegyest" ért. Ki ne ismerte volna ezt a játékot az 1950-es években Magyarországon, ahol még rongylabdával is játszották?

Belgiumban 1968-ban megalakult a Nemzeti Független Minifutball Szövetség több mint 1000 klubbal, 15 ezer taggal, és az 1970-es években már az iskolákban oktatták a "magyar" focit. 1986-ban megalakult a Nemzetközi Minifutball Szövetség, tagjai az USA, a holland, a belga, a szlovák, az olasz, a dán, a jugoszláv és a magyar nemzeti szövetség voltak. Megkereste a szövetséget a FIFA, hogy olvadjon be tagszervezetként, de ez nem történt meg, mert a FIFA olyan szabálymódosításokat akart, amelyek az eredeti minifutball szabályaitól eltértek. Ahogy azonban általában, itt is az erősebb nyert, a minifutball átadta helyét a futsalnak, ami egyszerűen teremfocit jelent, de mert tulajdonképpen szabadban is játszható – a fénykép a bizonyíték – nyugodtan hívhatnák kispályás labdarúgásnak Magyarországon.”

Tegyük hozzá – amint az a cikksorozatunknak egy másik darabjából kiderül –, hogy ebben a szakágban, amelyet az MLSZ konzekvensen a mindenki által másképp ejtett „futsal” szóval jelöl, mind a férfi, mind a női bajnokságunk rendkívül színvonalas, és mindkét felnőtt válogatottunk Európa elitjébe tartozónak mondható, a szövetségi vezető edzők külföldi szakemberek. De folynak korosztályos bajnokságok is, sőt, már a legkisebbek, a 6-7 éves általános iskolások is részt vehetnek alkalmi tornákon, egy ideig akár vegyes fiú-lány csapatokkal. Amelyik iskolában valamelyik testnevelő tanár egyik sportága a labdarúgás, ott tantárgyszerűen is oktatják, és nemcsak a tornatermek, de az egyre több iskolában megépült és folyamatosan épülő nagyobb méretű műfüves pályák is benépesülnek mind a tanterven túli órákban, mind hétvégeken, amikor vagy fizetős tanfolyamokat tartanak az iskola és a környék gyerekeinek, vagy bérbe adják a pályákat alkalmi felnőtt csapatoknak, akár helyi bajnokságok céljára.

És hogy hol van a „maxi money”? Az MLSZ hivatalos futsal bajnokságaiban. A szakágra is ugyanazok a finanszírozási szabályok alkalmazandóak ugyanis, mint a nagypályás labdarúgásra, nevezetesen:

• A sportszervezethez tartozó csapatok játékosai viszonylag jelentős, akár havi 4-5 ezer forintos tagdíjat fizetnek az egyesületnek.
• A még csak alkalmi tornákon részt vevő, akár 9 éves játékosok révén, akiknek az edzői általában a felnőtt csapat játékosai, részesülnek a TAO pénzekből.
• Az MLSZ nagyon jelentős, akár 90%-ot is elérő mértékben térít vissza a nevezési díjakból és tagdíjakból a működtetési költségek (utazás, játékvezetői díj, stb.) csökkentése érdekében. 
• Lelkes szponzorok, magánszemélyek és társaságok anyagilag is készek támogatni a kedvenc csapatukat, de akár ösztöndíj-szerződést köthetnek egyes játékosokkal is.
• Napjainkban talán még nem, de a jövőben megfontolandó, hogy a már a felnőtt mérkőzések látogatottságával vetekedő nézőszámokat alapul véve, akár csekély belépti díjat is megállapítsanak. A szakág szerelmesei számára ez nem lesz akadály.

Elnézést kell kérnem Judittól, hogy a cikk nagyobbik része nem a személyével, hanem életútjának egyik-másik fontos állomásával foglalkozik. De őt ismerve biztos vagyok benne, hogy nem haragszik meg érte.