„Örökös gólkirálynőnk”, a tizenhatszor koronázott Pádár Anita a napokban beszélgetett a Rangadó.hu újságírójával, Széplaki Kálmánnal. Kivételes esetként itt most közreadjuk azt az interjút gyakorlatilag változatlan formában, hiszen pontosan mutat rá a magyarországi nagypályás női labdarúgás néhány alapvető gondjára, még ha egyes ottani szurkolói kommentek árnyalják is a képet. Idézzük tehát a Rangado.hu minkatársának, Széplaki Kálmánnak az ottani interjúját:

"Miközben a magyar bajnoki címvédő MTK női csapata továbbjutott a Bajnokok Ligája montenegrói selejtezőcsoportjából, a klub Facebook-oldalán a szurkolók arról értekeztek, hogy az egyetlen hazai sportnapilap nyomtatott verziójában erről a sikerről napokig egy betűt nem lehetett olvasni. Bár nem tudjuk, hogy valóban így történt-e, nincs okunk kétségbe vonni a drukkerek szavait, márpedig ez jól tükrözi a szakág mostohagyermek-állapotát.

Az eset kapcsán értekezhetnénk a hazai sportsajtó értékválságáról is, aminek értelme ugyan lenne, de számottevő következménye aligha, úgyhogy inkább megkerestük a válogatottsági rekorder Pádár Anitát, a magyar női foci emblematikus egyéniségét, akinek a harmadik fordulóban, a szlovén Pomurje elleni meccs 87. percében lőtt tizenegyesgóljával vált biztossá az MTK továbbjutása. A 16-szoros gólkirálynő az észt Pärnu és a házigazda Ekonomist elleni meccsről, valamint a szerdai, Franciaország elleni világbajnoki selejtezőről is beszélt.

– A tavalyi selejtezőhöz hasonlóan idén is az ön góljával jutott tovább az MTK, ez nem akármilyen bravúr...

– Igen, az én gólommal, de ez csapatjáték, ezért nem szabad egy személyre lebontani. Tizenegyesből sikerült betalálnom az utolsó meccs hajrájában, de az egész csapat olyan teljesítményt nyújtott, ami alapján megérdemelt a továbbjutásunk, megküzdöttünk érte – kezdte Pádár Anita.

 – Milyen körülmények fogadták a csapatot Montenegróban?

– Nem panaszkodhatunk, jók voltak a körülmények, az étkezéssel sem volt probléma, és a végén a tengerpartra is eljutottunk. [A "Valami nem gömbölyű" sorozat szerkesztőjének észrevétele: Anita nem említette a +44 C fokos hőmérsékletet!]

– Az idei selejtezőcsoportban könnyebb vagy nehezebb dolguk volt, mit egy évvel korábban?

– Amikor megkaptuk a sorsolást, azt gondoltuk, ez könnyebb csoport, mint a tavalyi, de most, a mérkőzések után már tudjuk, hogy egyáltalán nem volt könnyebb. Az első meccset három-nullra megnyertük, de ha fejben jobban ott vagyunk, és nem hagyjunk ki számos helyzetet, nagyobb különbséggel is nyerhettünk volna. A házigazdák ellen nagyon harcos meccset játszottunk, nem is feküdt nekünk az a futball, amit csináltak. Nagyon jól megszervezték a védekezésüket, és az utolsó percig harcoltak. Nagyon nehéz volt ellenük játszani, de győztünk egy-nullra. Az utolsó forduló előtt tudtuk, hogy muszáj nyernünk a továbbjutáshoz. Bár utólag már tudjuk, hogy döntetlennel is továbbléphettünk volna, mindenképpen győzelemmel akartunk búcsúzni, és elsőként továbbjutni. Egy-egy után is voltak helyzeteink, de nem sikerült értékesítenünk azokat, bár végig mi domináltunk az egész mérkőzés alatt.

– A mostani MTK gyengébb, mint a tavalyi?

– Nem mondanám. Most is igazoltunk játékosokat, akik már beilleszkedtek, velük erősödtünk.

– A folytatásban mi lehet a céljuk a Bajnokok Ligájában?

– A kiemelt tizenhat csapat között három van, amellyel fel tudnánk venni a versenyt, a többiek közül teljesen mindegy, kit kapunk, ők kivétel nélkül előrébb tartanak nálunk.

– A franciák elleni válogatott meccsen mi várható?

– Hétfőtől Vecsésen edzőtáborozunk, napi két edzéssel készülünk, de valószínűleg ez is olyan mérkőzés lesz, ami nem rólunk fog szólni. Mindent meg fogunk tenni, hogy a lehető legjobb eredményt érjük el, de aki nagyjából tisztában van a női labdarúgás erőviszonyaival, az tudja, hogy hol tartanak a franciák... Legyen elég annyi, hogy a legutóbbi világbajnokságon negyedikek lettek.

– Ön szerint minek kell történnie ahhoz, hogy a női labdarúgás igazán népszerű legyen idehaza, és bekerüljön a köztudatba magyar sportkedvelők körében?

– Nem tudom... Elég régóta focizom, és sajnos azt tapasztalatom, hogy Magyarországon abszolút nem fogadják el a női labdarúgást. Mindenhol jobban támogatják, mint nálunk. A fiúk megint nem jutottak tovább, mi megint igen, de velünk szinte senki nem foglalkozik... "

Idézet vége. Zárásként visszavesszük a szót egy javaslat erejéig. Jó lenne, ha eszébe jutna valakinek, bármely magánszemélynek vagy szervezetnek, hogy javasolja Anita fölvételét a hivatalos Guinness Rekordok Könyvébe. Nem igazán mindennapos, hogy egy játékos tizenhat egymást követő szezonban a bajnokságának gólkirálya, miközben olyan csapatokban is játszott, amelyek nem lettek bajnokok az adott szezonban. És hátha vannak további ilyen rejtett kincseink...