Ez a beszélgetés egy kicsit "kakukktojás" a sorozaton belül, mert Virág Iván forgatókönyvében nem volt benne Simonyi úr meghívása. Mivel azonban ide illőnek tartom, minimális szerkesztéssel áthoztam a "Kisasszonyfutball" blogból az általam készített és először ott megjelentetett interjút.

- Köszönöm Simonyi András úrnak, a Jet-Sol Liga 2014/2015-ös felnőtt női nagypályás első osztályú bajnokságba most feljutott, a saját bajnoki osztályában 100%-os szezont produkáló Dorogi Diófa menedzserének, hogy a forró átigazolási időszak kellős közepén szakított időt egy hosszabb beszélgetésre. Azért nevezlek a címben királycsinálónak, mert megtetted pontosan ugyanezt a Hajdúböszörményi TE csapatával is a futsal szakágban. Mivel hosszú ideje vagy aktív a magyar női labdarúgásban, természetesen nagyon sokan ismernek Téged. A mi olvasóink között viszont sok az utánpótlás korú futballkisasszony, ezért kérlek, beszélj először a saját aktív sportmúltadról.

- Mindenek előtt köszönöm szépen a megkeresést, igyekszem minden kérdésre kimerítő választ adni, ezzel is megtisztelve az újságíró kollégát, hiszen magam is újságírói minőségemben szólok most itt. Aktív sportmúltam 8 éves koromban kezdődött. Azt tudni kell, hogy világ életemben budai gyerek voltam – amire büszke vagyok – és a Szabadság-hegyen laktam életem első 20 évében, így logikus volt, hogy a síelés mellett kötök ki. Így is történt: 8-tól 15 éves koromig az OSC-ben síeltem télen-nyáron (műanyag pályán is lehetett) versenyszerűen. Ausztriában és Csehszlovákiában indultam korosztályos versenyeken. 15 évesen fél évig az Elektromosban fociztam, és nem is ment rosszul, de fél év után abbahagytam. Ezután sportmentes életet éltem sokáig, aztán 1996-ban, 20 évesen egy véletlen folytán kerültem kapcsolatba a lovakkal és ügetőlovakat vásároltam magamnak. Azokat menedzseltem és napi szinten treníroztam őket. Komoly eredményeket értek el a lovaim, elég csak a Kanca-díj, a Négyévesek Nagydíjának megnyerésére gondolni, de a magyar és szlovák derbi második helyére is nagyon büszke vagyok. Életem egyik legcsodálatosabb időszaka volt, amikor a lovakkal foglalkoztam, sokszor visszajárok azóta is. Például a Ferencváros kitűnőségét, Vőfély Noémit is kivittem hónapokkal ezelőtt az ügetőre, ahol azóta sem felejtettek el.

- Egy-két részletet szívesen olvasnánk a civil életedről (iskolák, munka, nyelvtudás), esetleg éppen csak érintve a családi hátteret.

- Kereskedelmi érettségim, újságírói végzettségem van, olaszul beszélek alapfokon. Recepciósként dolgozom hivatalos megfogalmazásban, ezen kívül újságíróként és riporterként, valamint edzőként is tevékenykedem. Nőtlen vagyok.

- Milyen módon kerültél kapcsolatba a labdarúgással, azon belül a női focival?

- Videotékában dolgoztam, amikor betoppant Nagy Tamás úr, B. Nagy Zoltán unokatestvére, akivel üzleti és baráti kapcsolatba kerültem. Ő pedzegette, hogy B. Nagy női futsalcsapata anyagilag bajban van, és jó lenne, ha ki tudnám segíteni őket pár tízezerrel. Ő viccnek szánta ezt, én komolyan gondoltam. A pár tízezerből pedig sokszázezer lett, én fizettem gyakorlatilag mindent, és megtetszett a női foci varázslatos világa. Szerepvállalásomhoz az is hozzájárult, hogy megtetszett már korábban egy női focista – mivel ma is aktív játékos, így nem nevezném meg – így nagyjából azért tudtam, hogy a női foci helyzete milyen Magyarországon.

- Azonnal ezt a szakterületet (játékos-közvetítés, menedzseri teendők, rövid-, közép- és hosszú távú stratégiai tervezés) céloztad meg, vagy fokozatosan alakult ez ki?

- Ez egy nagyszerű kérdés. Én vagyok az egyetlen vezető a női fociban, aki már minden posztot betöltött, és ez nagy segítségemre van a mai napig is, hiszen otthonosan mozgok a sajátos női focink világában. B. Nagynál kezdtem megbízott menedzser-igazgatóként, majd az Andrew TV-nek voltam a tulajdonosa, ahol női meccseket vettünk fel és adtunk le teljes egészében, vagy éppen összefoglaló formájában. Az Andrew TV-ben a riporteri énemet erősítettem és nem sokkal később B. Nagy Zoli főszerkesztő révén a noilabdarugas.hu újságírója is lettem, majd a noifoci.com oldalon Dénes Andrással dolgoztam együtt. Edzőként a Rubeola FC Csömör női csapatnál tevékenykedtem először, velük a második helyen végeztünk. Csömörre visszatértem a 2012-2013-s szezonban, és megnyertük az NB II-t, de az élvonalbeli jog Dunakeszihez került, én pedig Hajdúböszörménybe, ahol mertünk nagyot álmodni a vezetőkkel, aminek a gyümölcse lett az NB II-s bajnoki cím. Úgy tűnik, az NB I-ben is bemutatkozhatok edzőként. De közben 3-4 évvel ezelőtt a PMFC női nagypályás csapatának is segítettem játékosokkal, és sikerült is kiharcolniuk a bentmaradást. Tehát nekem teljesen mindegy, hogy kispálya vagy nagypálya, minden feladatot elláttam már, és talán ennek is köszönhető, hogy mindenhol sikerült eredményeket elérni. Úgy gondolkodom, hogy az eredményesség a legfontosabb a felnőtt mezőnyben, a többi csak mellébeszélés. Tőlem mindenhol eredményeket, pénzt, játékosokat vártak, így ahhoz szoktam hozzá, hogy produkálnom kell. Eredményközpontú voltam világ életemben. Minden olyan munkát elvállalok a női labdarúgásban, aminek értelmét látom, és büszke vagyok arra, hogy nem kell kilincselnem azért, hogy a sportágban maradjak.

- Most visszanézve jó döntésnek tartod, hogy ezt választottad?

- Nagyon sokat kaptam a női futballban eltöltött 10-12 év során, de azt is el lehet mondani, hogy sok mindent adtam. Egyértelműen jó döntés volt, annak ellenére, hogy sok alaptalan támadásnak vagyok kitéve olyanoktól, akik fele annyit nem tettek vagy értek el az életben és a női futballban, mint én. Sok az irigy, fásult ember, akik nehezen fogadják el azt, ha valaki másként gondolkodik, mint ők..

- Térjünk a konkrétumokra. Mi hozott Téged Dorogra?

- Nem mi, hanem ki... Tudni kell, hogy edzői és vezetői karrierem során egy játékos mindig velem volt: Várkonyi Orsi. Csömöri korszakunkban felelőtlenül kijelentette, hogy ha hívom, ő mindig oda igazol, ahová én megyek. Így is lett. Mindegy, hogy Csömör, Pécs, Hajdúböszörmény, mi hűségesek vagyunk egymáshoz. Így amikor Orsi megkért, hogy vigyek pár játékost Dorogra és legyek menedzser ott, egy percig nem haboztam. Addig mindig én kértem szívességet tőle, gondoltam: ideje viszonoznom valamivel a hűségét. Azt sem hallgathatom el, hogy a HTE futsalcsapatának edzőjeként stratégiai partnert is láttam a Diófában.

- Milyen volt a helyzet Dorogon, mielőtt ide jöttél volna?

- A Dorog-Szeged edzőmeccsen láttam először a lányokat, nagyon szoros meccsen 14-0-ra kaptak ki. Meccs után úgy fogadtak a játékosok és Klotz Tamás is, mintha világ életükben közéjük tartoztam volna. A családias hangulat azonnal megfogott, azonban a játékosállomány minősége nem volt megfelelő. Sőt, kimondom: katasztrófa volt.

- Milyen célt tűzött ki akkor a Dorog vezetése, mit várt Tőled?

- Klotz Tamás szakosztályvezető a feljutást tűzte ki és kérte, hogy hozzak 1-2 jó játékost. Kapásból elutasítottam a kérését, hiszen a Szeged elleni meccsen kiderült: ennél sokkal több kell. Annyit mondtam neki,hogy ha komolyan feljutásban gondolkodik, akkor 4-5 új embert kell hoznom, amibe nem engedek beleszólást. Így került közvetítésemmel a klubhoz Vesszős Mercédesz, Koch Fruzsina, Pintér Violetta, majd Csepregi Gabriella, Papp Tamara.

- Mi változott meg az eltelt szezonban Dorogon és mi volt a fő oka?

- A játékosállomány minősége változott meg, hiszen egy csapásra favoritok lettünk az új játékosoknak köszönhetően. Kellemetlenül érintett minket Medgyes Péter távozása, de Szabados György megfelelően pótolta őt. Gyuri kitűnő edző és remek pszichológus, megérdemelte, hogy ilyen remek állományt kapjon. A közönség is egyre nagyobb számban jött ki a meccseinkre, a média is sokat foglalkozott velünk, így a városvezetés is egyre nagyobb figyelmet fordított ránk.

- Átérzi-e a város annak a jelentőségét, hogy a reprezentatív női csapata elfoglalhatja a valamikori nagy férficsapat (Grosics, Ilku, Buzánszky és a többiek…) sokáig üresen álló helyét?

- Dorog városa tavasszal már odafigyelt ránk, hála az eredményességünknek. Városi segítség nélkül nem tudtuk volna vállalni az élvonalat. Ezúton is köszönjük a Polgármester úr és a városvezetés segítségét.

- Egyetlen botlása volt tavasszal a lányoknak: az MTK elleni kupavereség. Reális volt-e, és tanultatok-e belőle?

- Nem érzem botlásnak azt, hogy az ország legjobb csapatától vereséget szenvedtünk. Fennállásunk során először jutottunk be a Magyar Kupa elődöntőjébe, ami hatalmas tett volt, így az MTK elleni meccs voltaképpen jutalomjátéknak volt tekinthető. Kiderült, hogy még sokat kell tanulni ahhoz,hogy a szintjüket megközelítsük, de ezt addig is tudtuk.

- Mik a Dorogi Diófával szembeni elvárások a nyár végén induló szezonban, bajnokságban és kupában? Hogyan járulsz ehhez Te hozzá?

- Újoncként a bennmaradás lehet az egyetlen célunk, amire látok esélyt. Tamás és Orsi kérésére az új szezonban is maradok menedzserként Dorogon. Ismét szabad kezet kaptam a játékosok kiválasztásánál, és 4-8 új játékost szeretnék leigazolni. Lesznek ugyanis távozóink is, és jó lenne komoly versenyhelyzetet teremteni.

- Van-e sajátos tárgyalási technikád, filozófiád, képes vagy-e egy tárgyalás során rugalmasan finomítani a saját álláspontodat?

- Ez a legjobb kérdés, amit valaha kaptam. Én abból indulok ki, hogy nem kötelező a játékosnak oda igazolni, ahová én hívom. Elmondom, hogy szakmailag mit tudok neki felajánlani, és nagyon különleges esetben olyan munkát is tudok kapcsolataim révén szerezni a kiszemeltemnek, amely összeegyeztethető a labdarúgással. Tudom, sokan azt gondolják, hogy én pénzt adok a játékosoknak,csakhogy ez így, ebben a formában nem igaz, hiszen én munkát szerzek, amiből nekik jövedelmük lehet. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy én egyedül 15 nagypályás és ugyanannyi futsaljátékost el tudok tartani. Jókat nevetek, amikor ilyeneket olvasok például Virág Ivántól és kollégáitól. Bárcsak el tudnám tartani őket! Eloszlatva a tévhiteket, elárulom: összesen 4 játékosnak könyörögtem a 10 év alatt, hogy igazoljon hozzám: Vágó Fannynak, Tell Zsófinak, Sándor Zitának és Nagy Áginak. Hogy miért, azt fényesen igazolja a mutatott teljesítményük. A megbízhatóságom adja meg a hitelességemet és az, hogy mindenhol jó csapatom volt, tehát valamelyest talán értek hozzá. A tapasztalatom az, hogy ha valaki nem ír alá 10 perc alatt az érveim hatására, az később sem fog. Így azonnali döntést kérek tőlük mostanság, mert nincs időm napokig foglalkozni egy átigazolással. Amikor azt írják az "ellenségeim", hogy én milyen sok pénzt adok a játékosoknak, az a legjobb reklám csapatainknak, hiszen ne feledjük: a játékosokat átverte Török Gábor és népi zenekara a válogatott ösztöndíjakkal (azóta sem indokolták meg, miért szüntették meg), és sok példa van rá, hogy kihasználják a játékosok jóhiszeműségét, így a szélhámosok helyett szívesebben tárgyalnak velem a játékosok. Én ugyanis, amit ígérek, betartom. Aki velem tárgyal, az nagyjából tudja, hogy mire számíthat. Nem véletlen, hogy sokan vannak, akik évek óta velem tartanak mindenhová. Hegyi Szilvia fogalmazta meg legjobban: Andrew-val lenni egy különös életérzés. Tárgyalásaim többsége legfeljebb 15 percig tart tehát..

- Maradjon a végére a nagy leleplezés: kikkel erősít a Dorogi Diófa, milyen új arcokat láthat majd a népes szurkolósereg a szezonnyitó meccsen?

- Nem igazolunk sztárokat, nincs rá pénzünk, kizárólag olyan játékosokat hozok, akikben megvan az alázat a labdarúgás iránt, motiváltak, és eltökélt szándékuk, hogy jobb játékosokká váljanak. Szabados György szakmai munkája erre a garancia, nem is értem, miért nem ő a szövetségi kapitány.. Illetve dehogynem értem: jó szakemberekre nincs szükség legmagasabb szinten. Nem véletlen, hogy Vágó Attilát leszámítva az elmúlt 12 évben egyetlen komoly edző sem irányította legjobbjainkat. Meg lehet nézni: senki nem kereste őket komoly csapatoktól (férfi NB I-NB II). A mostanit sem fogják, előre mondom. Összesen 6-8 játékost kívánok Dorogra vinni, de lesznek távozóink is. A 6. hely lehet a reális célkitűzésünk véleményünk szerint.

- Ha már ilyen komoly, mélyre ható gondolatokat osztottál meg velünk, nem tehetem meg, hogy másik szerelmed, a futsal ne kerüljön szóba.

- A futsalt illetően én más álláspontot képviselek, mint a többség. Bármilyen furcsa, női futsalban szerintem Európa öt legjobb csapata közé tartozunk, csak éppen olyan edzők vannak évek óta a válogatottnál, akik nem ismerik a játékosokat, képtelenek kihozni belőlük a legjobbat, és lenézik azokat, akik eredménycentrikusak (mint Dombó és én). Vicc kategória, hogy az a tréner, aki két éve bajnok és kupagyőztes, valamint az év játékosát, kapusát, gólkirályát adja, a dobogóra sem fér fel „Az év edzője” választáson. Az irigység nagy úr, mint tudjuk... Tavaly még szinte mindenki rá voksolt – idén, amikor szintén mindent nyert, talán rosszabb edző lett? Nem hinném. Mindenesetre én nem szeretnék másoknak megfelelni, csak azoknak, akikkel elkezdtük a munkát Dorogon és Hajdúböszörményben is. Az eredmények azt mutatják, hogy minimális költségvetésből is lehet nagyot alkotni, még akkor is, ha vannak, akik lenézik a munkánkat. A pályán kell legyőzni minket, nem szövegben, és nem szabálymódosításokat kiharcolva.

- Az eddig elmondottakhoz mit tennél még hozzá csak úgy, kérdezetlenül?

- Jó lenne a néphülyítést mindenkinek befejeznie. A bajnokságunk ugyanolyan tragikus színvonalú, mint volt, de legalább a miénk. Valóban van egy-két magyar átlagnál jobb légiós, ám a többségük (pl. Giovanna is) a bajnokság második felében beleszürkült a mezőnybe. A különbség az, hogy az MLSZ-től kapott pluszpénzek most levitézlett albán és egyéb "komoly" labdarúgó-kultúrával rendelkező játékosok és ügynökeik zsebébe vándorolnak. Izgalmasabb lett a bajnokság, az igaz, hála a hungarikumnak számító, egyébként röhejes versenykiírásnak, amelyet a világon sehol sem alkalmaznak. Nálunk igen, mert tudjuk jól: vannak, akik mindenre rábólintanak. A klubok persze jó pofát vágnak hozzá, hisz az a néhány millió forint megér annyit, hogy akár olyan csapat is bennmaradhat az élvonalban, amelyik az alapszakaszban és a rájátszásban minden meccset elbukik, de megnyeri a kuparendszerű helyosztót. Nincs két azonos tartalmú versenykiírás két egymást követő évben, és azok, akik rábólintanak egyik évben az egyikre, képesek a következő évben homlokegyenest másra rábólintani. Kibicnek semmi sem drága... Hogy valami pozitívumot is mondjak: szerencsére a korrupció nem fészkelte be magát a női focinkba, a tippmix-bajnokok egyelőre nem fertőzték meg a női szakágat. Lehet itt az edzőknek egymást fényezve színvonal-növekedésről beszélni, csakhogy eljönnek a nemzetközi meccsek, és azt látjuk: már azok is vernek minket, akiket évekkel ezelőtt még 3-4 góllal múltunk felül. Már csak néhány szovjet utódállammal tartjuk a lépést.

- Köszönöm a beszélgetést és sok sikert kívánok.

- Köszönöm szépen a lehetőséget.