* A recitativo (olasz nyelven jelentése énekbeszéd) zenei fogalom, amely a 17. században, az olasz operával összefüggésben alakult ki. Olyan kötetlen éneklési módot jelent, amelyet a kottában zenei hangok jeleznek, de időbeli beosztását – tempóját, ritmusát, hangsúlyait – kizárólag az adott szöveg határozza meg. Ennek megfelelően kötetlen ritmus és gondos prozódia jellemzi. Elsődleges funkciója volt, hogy a zenei részek között meggyorsítsa a cselekmény folyamatát (Wikipédia).

Hevesi Tamás népszerű ember. Ahogy jön át felénk a Körúton, sokan felismerik, rámosolyognak, ő meg vissza. Felismerik, mert huszonöt év óta változatlan a külseje, „tartja a formáját” minden tekintetben. Beülünk a kis csendes kávézóba; törzshelyeinek egyike lehet, mert a kisasszony azonnal „a szokásost” hozza neki. Ivánnal régi barátok, engem viszont először lát, de azonnal tegeződést javasol. Tudni lehet róla, hogy nagyon kevés az ideje, mindig rohanna, de ennek semmi jelét nem mutatja. Sőt, az éppen ott tartózkodó Virág Iván főszerkesztő úr  jól megcélzott kérdései mintha zsilipet nyitnának meg benne, csordogál, zubog, árad a „recitativo”.

Hevesi Tamás népszerű ember. Ha csak magát a nevét írod be az ismert keresőbe, mintegy 102 ezer találatot kapsz. A „Hevesi Tamás énekes” még mindig vagy 60 ezer találatot ígér. A „Hevesi Tamás labdarúgó” keresésre is hoz 32 400 találatot. Élete fő eseményeiről, életműve eddigi fontosabb darabjairól szinte mindent tudni lehet, elég például csak ide kattintani. Engem viszont ezúttal egyértelműen Tamásnak a női labdarúgáshoz kapcsolódó szerepe és annak a zenével való kölcsönkapcsolata érdekel.

"Ezt egy életen át kell játszani" - ez a címe és a refrénsora vendégünk platina fokozatot elért lemezének. Pontosan tehát meddig is? Talán majd egy másik sor eligazít: "... amíg feszül a húr." Akitől a zene világának fizikai alapjai sem idegenek, az tudja, hogy a húros hangszerek nemcsak generálják a hangot, amikor a gitárpengető vagy a zongora kalapácsa lecsap, de be is rezonálnak rá. Tamás ugyanis, miközben első sorban gitáros énekesnek ismerjük, jó színvonalon játszik zongorán, de például hegedűn és vadászkürtön is. Saját számainak zenei alapját hol gitáron, hol zongorán komponálja meg.

És ha meggondoljuk, ez a "feszül a húr" vonatkozhat akár az emberi idegrendszerre is: arra, amit egy melódia felkelt, életre hív, megszólít bennünk. A szívünkben (orvosok), a lelkünkben (hívők), a memóriánkban (informatikusok). Nos, tudjuk már, hogy meddig, de végül is mit kell játszani, mi erre Hevesi Tamás válasza?

- Hogy mit? Egyértelmű: zenét és focit. Az alap mindkettőben a ritmus, és mindkettőben kizökkentő, meglepő, tehát hatékony eszköz a ritmusváltás. Ne is említsünk mást, mint a Panenka-féle tizenegyesrúgást, vagy Gershwin "Kék rapszódájában" a hanyagul egymás után fűzött zenei frázisokat. De talán még jobb példa rá az "Egy kiállítás képei", Muszorgszkij zongoraszvitje.

- Tamás, hogy a szűkebb tárgyunkra térjünk: hogyan kerültél a női futball világába?

- Nagyon sok volt benne a véletlen. Előbb Szekszárdon, majd Szentesen edzettem egy női futsal csapatot, majd nagypályás női csapatnál is voltam vezető edző. Ez egy érdekes történet: az anyaegyesületnek, a Ferencvárosnak akkoriban volt valamiféle adminisztratív vagy pénzügyi lépéstől félni valója, és nem akarta az új női csapatot is magával rántani. Ezért látszatra külön klubként alakult meg a lányokból a Belvárosi Női Labdarúgó Club, a BNLC. Az NBII bajnokságban az alapszakaszt megnyertük, a rájátszásban a második helyre futottunk be, és első évünkben felkerültünk a legmagasabb osztályba. De dolgoztam a labdarúgó szövetségben is, mint az U17 korosztályú női válogatott szövetségi edzője, elvégeztem minden lehetséges labdarúgó tanfolyamot, és végül elnyertem a legmagasabb szintű képzettséget tanúsító UEFA Pro diplomát.

Igen, ezekre az időkre már én is emlékszem. Arra is, hogy Tamásnak a szakmai munkája, a pedagógiai érzéke, a tanulásra való nyitottsága ellen soha nem volt kifogás. Ugyanakkor egyik posztján sem sikerült igazán látványosan végigvinnie a jól kidolgozott tervét, stratégiáját, mert mindig felmerült vagy egy sikereire irigy, és jobb kapcsoolatokat ápoló konkurens, vagy a saját gyomra nem bírta tovább a hányingerkeltő körülményeket.

- Ilyenkor egyszerűen felálltam, elköszöntem. Furcsa, hogy nagyon kevés volt az általam meglátott, felfedezett és felnevelt játékosok közül, aki megköszönte volna, amit kapott. Edzettem többek között Deli Anikót, Demeter Rékát, Zeller Dórit, Krenács Lillát, vagy Dörömbözi Csillát is, és bizony egyet-mást megtanítottam nekik, amit komolyan hasznosíthatnak labdarúgóként is, emberként is..

- Gondolom, ilyenkor azt tetted, mint a népdalban a juhász: "belefújja búját a birka bőrébe...", vagyis írtál egy vagy kettő, vagy éppen egy nagylemeznyi új számot. De aki ismer téged, annak egy percnyi kétsége sincs afelől, hogy ha holnap hívnának a magyar női válogatott szövetségi kapitányának, akkor elfogadnád..

- Elgondolkodnék rajta, átgondolnék minden mellette és ellene szóló érvet, és utána felelősen döntenék. Mert lehet többször is csalódni, érezni a mellőzöttséget, a pillanatnyi pozíciód elkívánását, de akadnak dolgok, amelyekkel így vagy úgy, de egy életen át kell próbálkozni.